Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Aztán elsötétült minden. Utolsó pillantásommal Cole - ra néztem , aki  könnyeivel küszködve nézte a barna szemeimet , amely lecsukódni készül....... Cole csak sírt , sírt a karjaiközt tartott , pedig úgytűnt . hogy már nincs remény..... Éreztem , hogy közeleg a fény!

Aztán egyszer csak felébredtem.  A kórházban találtam magam. Elég furcsa helyzet volt ez , mert kívülről láttam magam! Cole sírva szorongatta a kezemet. Aztán bejött az orvos.

- Kómába esett.... - kezdte magyarázni az orvos.  Cole egyre csak sírt. Össze szorult a gyomrom.  Én is sírtam volna , ha tudtam volna. Odamentem Cole - hoz és meg akartam simizni a vállát , de a kezem átment ralyta.  Olyan fálydalmas volt látni ... Erőt vettem magamon és a saját testembe feküdtem .  Cole csak zokogott, zokogott, de egyszer csak arra lett figyelmes , hogy valaki simogatja a fejét. Én voltam az. Cole fájdalomkönnyei örömkönnybe léptek át...... Aztán   teltek a kórházban töltöt napok és hetek , míg végül elengedtek . Cole úgy vigyázott rám , mint a szeme fényére.  Dylan ellenben kezdett eltávolodni Ágótól , s inkább Sarah felé kezdett húzódni. Egy nap aztán , egy levél érkezett Ágónak Magyarországról . Az anyukája írt , mégpedig azonnal haza kell mennie Ágónak , mert az 1 - esei megszaporodtak ezért otthon már beiratta egy koliba.

- Mi? Ne!- kiabálta Ágó.

- Mi van?

- Anyám beiratott egy bentlakásos suliba!

- És?

- Mi és?  Az a suli Magyarországon van.

- .... Szívás...

- Mi? Csak ennyit tudsz mondani? - kérdezte Ágó , majd felment és elkezdett csomagolni.

- Most meg mit csinálsz?

- Pakolok... Elmegyek - ült rá a bőröndre Ágó , majd folytatta-  Elmegyek , te meg maradj itt Sarah  - val.- aztán felállt , végre bezárult a bőrönd, megfogta Dylan vállát és ezt mondta- Őszíntén kívánom , hogy legyél boldog vele!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.