Egy történet a sprouse fívérekkel

A nyomozók hosszú órákon át nyomoztak , kérdezgették a szemtanúkat, megvizsgálták a konyhaablakban  állt összetört virágcserepet , a serpenyőt a földön , amin Cole DNS - ét találták  ,  de mind hasztalan volt. Én nagyon szomorú voltam . Elmentem egyet kirándulni a lányokkal.Aztán az egyik háznál cole - nak a sapkáját pillantottam meg a szemtben.

-Nézzétek csak! - kiáltottam, s rámutatta a sapkára- Én bemegyek!

-  Mi? Meg vagy bolondulva? - mondta Ágó.

- Majd holnap bemegyünk a rendőrökkel! - ajánlotta Edi.

- Nem nincs idő! - fogtam magam és benyitottam  a kis elhagyatottnak látszó vörös házba.Szerencsére nyitva volt az ajtó. Az előtérben csak egy asztal volt a kopott falnál . Rajta egy pisztoly. Mikor azt megláttam félelem fogott el.  Tovább mentem. Rögtön balra tőlem egy kis ajtó volt.  Lépcső vezetett lefelé. A pincébe. Benyitottam . Nem hittem a szememnek. Cole volt ott egy székhez kötözve.  Szegény Cole , azt hitte , hogy délibáb vagyok.  Én rögtön odaszaladtam hozzá , szó szerint letéptem róla a gyenge köteleket ,  felsegítettem Cole - t és a nyakába borultam. Zokogni kezdtem.  Megcsókoltuk egymást és csak ölelkeztünk pperceken át, nem volt szükség szavakra , tudtuk , ez az ölelés annyit tesz : Szeretlek! Annyira hiányoztál! Rosssz volt nélküled!

Egyszer csak egy srác nyitott be. Előkapta a pisztolyát és rám célzott.  A fegyver elsült. Ijedten estem hátra. Cole szerencsére elkapott. Nagyon véreztem.

- Tarts ki! Hívtam mentőt!- könnyezett Cole!

Ugyanakkor a fiú is összeesett. Kit kezébe pedig pisztoly volt.....