A nyomozók hosszú órákon át nyomoztak , kérdezgették a szemtanúkat, megvizsgálták a konyhaablakban állt összetört virágcserepet , a serpenyőt a földön , amin Cole DNS - ét találták , de mind hasztalan volt. Én nagyon szomorú voltam . Elmentem egyet kirándulni a lányokkal.Aztán az egyik háznál cole - nak a sapkáját pillantottam meg a szemtben.
-Nézzétek csak! - kiáltottam, s rámutatta a sapkára- Én bemegyek!
- Mi? Meg vagy bolondulva? - mondta Ágó.
- Majd holnap bemegyünk a rendőrökkel! - ajánlotta Edi.
- Nem nincs idő! - fogtam magam és benyitottam a kis elhagyatottnak látszó vörös házba.Szerencsére nyitva volt az ajtó. Az előtérben csak egy asztal volt a kopott falnál . Rajta egy pisztoly. Mikor azt megláttam félelem fogott el. Tovább mentem. Rögtön balra tőlem egy kis ajtó volt. Lépcső vezetett lefelé. A pincébe. Benyitottam . Nem hittem a szememnek. Cole volt ott egy székhez kötözve. Szegény Cole , azt hitte , hogy délibáb vagyok. Én rögtön odaszaladtam hozzá , szó szerint letéptem róla a gyenge köteleket , felsegítettem Cole - t és a nyakába borultam. Zokogni kezdtem. Megcsókoltuk egymást és csak ölelkeztünk pperceken át, nem volt szükség szavakra , tudtuk , ez az ölelés annyit tesz : Szeretlek! Annyira hiányoztál! Rosssz volt nélküled!
Egyszer csak egy srác nyitott be. Előkapta a pisztolyát és rám célzott. A fegyver elsült. Ijedten estem hátra. Cole szerencsére elkapott. Nagyon véreztem.
- Tarts ki! Hívtam mentőt!- könnyezett Cole!
Ugyanakkor a fiú is összeesett. Kit kezébe pedig pisztoly volt.....
kityke97@citromail.hu
(dodi97, 2010.10.12 19:06)