Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cole megtisztogatta magát , elköszönt a lánytól , akit egyébként Samanta - nak hívtak , aztán hazament.  Nem voltam se a nappaliban , se a konyhában , hát benyitott a szobámba.

Szörnyű üresség várta ott. A bútorokon kívül semmi nem volt ott . A lap - top - om az asztalról , a cipőtartóról a cipőim , a kabaláim , a ruháim , egyszóval minden eltűnt.  Olyan üres volt minden ,  mint Cole szíve ebben a pillanatban. S bár a redőnyön egy kis fény szűrődött be ,  Cole szívében is volt még valami fény , nem más , mint az irántam érzett szerelme, és az emlékem .

Az ágyon egy kis plüssmackót talált.  Azt a plüsst , amit én kaptam tőle névnapomra...

Én ebben a pillanatban egy szállodában voltam.   Egyedül a holmijaimmal , és az ürességgel , amit a  szakítás hagyott bennem.

" Meg kellett tegyem ! „ - gondolkoztam - " A mi kapcsolatunk , már nem volt az igazi. Elvégre is HAHÓ! Ott álltam gyönyörű ruhában és ő képes volt engem otthagyni egy olyan kis fehércselédért !  Hát rendben ! Maradjon vele , engem bizony nem érdekel , olyan srác nem kell nekem , aki ilyeneket tesz , s ráadásul még szemezget egy másik lánnyal és olynokat mond neki , mint :

- Tetszel nekem!,,

Ebben a pillanatban valami belenyilallt  a szívembe . Az a "de,, szócska a végén . Valyon mit is akart volna Cole mondani neki ? Ezt már soha nem tudom meg. 

- Fel kellene hívnom ! Hátha túl szigorú vagyok hozzá! - szóltam és már kutattam is a mobilom után. Ebben a percben épp a kezemben csörrent meg.  Talán a sors avatkozott közbe ?

-Théodore !

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.