Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ehhez a fejihez ezt a számot ajánlom: http://www.youtube.com/watch?v=XvJKFAb5xDQ

Mikor Ágó apja elment, megint csengetés hallatszott. Én morogva nyitottam ki az ajtót.

- Tessék megérteni , nem tudom , hogy hol lehetnek Ágóék... - mikor szememet rászegeztem az ajtóban álló illetőre , elpirultam. Cole volt ott ! Látva , hogy teljesen ledermedtem , elmosolyodott , majd megragadta derekamat , magához szorított és egy gyengéd csókot nyomott ajkaimra.

Igaz , ettől még jobban elpirultam , de most legalább mosolyogtam is, majd egyszer csak így szólt:

- Gyere velem ! - fogta meg kezeimet és megpróbál maga után vezetni , de én így szóltam:

- Várj! - megfogtam a fogason logó kardigánomat , majd így kiabáltam :

- Elmentem! - aztán se szó , se beszéd , megragadtam Cole kezét és utána mentem.

 Elvezetett engem egy tisztásra, talán épp oda, ahol Ágóék esküdtek. A selymes füvön egy pléd volt leterítve . A pléden egy kosár volt , benne pedig milánói makaróni egy edénybe.

Cole tányérokat is  hozott , kiszedte az ételt , majd a kezembe nyomta , és huncut mosollyal hozzá tette:

- Én csináltam!

Annyira aranyos és drága volt , hogy nem is mertem belegondolni , hogy ha megeszem , talán bors mérgezésem lesz, vagy a jól meg nem főtt tészta beledagad a hasamba , csak az számított , hogy ő csinálta és ez mindennél többet jelentett.

Ott ettük , majd  mikor befejeztük , elterültünk a füvön és bámultuk a csillagokat.

- Emlékszel? Egyszer azt mondtad nekem , hogy olyan szép vagyok , mint egy csillag!

- Emlékszem , emlékszem! És még most is úgy gondolom .

Ebben a pillanatban cserebogarak hada repült el felettünk , olyanok voltak , mint valami kis karácsonyi égősor , mely tökéletes világítást adott nekünk ahhoz , hogy fényükben csodálhassuk egymást. Ekkor közel húzódtam Cole - hoz  és nevetni kezdtem.

- Hát te meg min nevetsz?

- Paradicsom bajuszkád van!De várj ! Letörölöm! - szóltam , s egy papírzsepivel letöröltem a foltot az arcáról. Aztán tekintetünk összeakadt , a szánk meg mintha magától nyomódott volna a másik ajkaira. Ebben a pillanatban az eső eleredt. Hosszas percekig csókolóztunk az esőben, majd összepakoltunk és magunk fölött tartva a plédet siettünk haza felé. Egyszer csak elestem . Cole visszafordult és a kezét nyújtotta , mondván:

Kép

- Jól vagy? Felsegítelek!

Ekkor és megfogtam egy sárkupacot és a szeme közé dobtam. Ő visszadobott. Így sárcsatáztunk még vagy negyed órát , aztán mindketten , csurom vizese, sárosan ,  lucskosan , bőrig ázva szaladtunk haza.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.